A rebirthing fiziológiai hatásai

A rebirthing energialégzés óriási energiadózist zúdít a testünkre, ami nyilvánvalóan szokatlan a szervezet számára. (Ha nem így lenne, semmilyen hatása nem lenne ránk a rebirthingnek.)
Ez természetesen azzal jár, hogy nem csak lelki, de fiziológiai utóhatásokat is megfigyelhetünk magunkon, mint pl. felgyorsult anyagcsere (éhségérzet), tisztulás (hasmenés), vagy lappangó betegségek felszínre kerülése. Különösen a lázzal járó állapotok "lobbanhatnak be", hiszen ez az energia olyan, mint olaj a tűzre. Megítélés - és bevállalás - kérdése, hogy a légzés ilyen esetben hasznos-e, azaz a gyors átégetést, tehát magas hőfokra izzítást választjuk, vagy inkább elkerüljünk a kellemetlen tünetek provokálását.
Krónikus gyulladásos folyamatoknál (pl. Crohn-betegség) én nem ajánlom. Nem azért, mert nem lenne gyógyító erejű a rebirthing erre is, hanem azért, mert egy ilyen irányú alternatív terápiának teljes odaszentelődés és intenzív alkalmazás szükséges, elvonulással, diétával, meditációval. Ez pedig kevesek számára megoldható hétköznapi életükben, valljuk be. A rebirthing energialégzés alaptétele, hogy az előhozott tünetek esetén addig kell folytatni a légzést, amíg minden kellemetlen tünet el nem múlik. Egy krónikus betegség esetén nagyon sok, egymást szorosan követő légzésre lenne szükség, ami igen megterhelő mindenféle értelemben.
Fel kell készülni tehát, hogy a légzés megtalálja a gyenge pontunkat, és - a probléma jellegétől függően változó mennyiségű - időt vehet igénybe, amíg a felkavart állapot újra lecseng és az egyensúlyi helyzet visszaáll.

Reinkarnációs emlékek rebirthingben

Nos, igen, a Rebirthing-légzés reinkarnációs emlékeket képes előhívni. De aki ezzel a céllal hív fel, azt le fogom beszélni a múltban való kutakodástól.
Egyrészt azért, mert az a fátyol nem véletlenül van a szemünk előtt. Másrészt azért, mert a Rebirthing során átélteket nem mi irányítjuk, nem lehet "rendelésre dolgozni". Harmadszor azért, mert a szeptikusok is átélhetnek olyan mentális képeket, érzéseket, amelyek akkor is működnek, ha nem értelmezzük őket reinkarnációs emlékeknek, csak a psziché szimbólumalkotó tevékenységének egy gyógyító folyamat során.

Előző életeink ismerete - és ezáltal egyfajta "életre-hívása" - megzavarhatja fejlődésünket Stylianos Atteshlis szerint (Markides, 2006). Hogyan?

"Tegyük fel például, hogy valaki jelen életében jó misszionárius. Fejlődésében eljutott arra a szintre, ahol már többé nem okoz neki gondot az alkohol, mint korábbi inkarnációiban. Az Egyetemes Emlékezetben azonban él ennek az embernek az alkoholista része. Ha jelen életében újraélednek ezek az emlékek, visszatérhet régi szokásához, és ismét alkoholistává válhat." (Markides, 2006, 130.o.)

Miért van az akkor, hogy a gyógyuláshoz, fejlődésbeli elakadás megszüntetéséhez sok esetben mégis arra van szükség, hogy nem csak képszerűen, de érzésekkel, érzetekkel együtt újraéljük traumatikus múltunkat? Tapasztalatom szerint épp a legkellemetlenebb emlékek bukkannak fel újra - a kínzatásoké, szenvedéseké, gyilkosságoké. Sejtésem szerint ezek olyan sokként érik (érték) az organizmust (és természetesen ez alatt nem a jelenlegi itt és most fizikai testet értem), hogy az a későbbi életekben is zavart okoz. Ezeknek az energiablokádoknak a feloldódása az újraélés és elfogadás révén történhet meg. Képzeld csak el, hogy milyen gyógyító tapasztalat lehet már önmagában az, hogy átélsz egy középkori kínzást azzal a teljesen éber tudattal, hogy "túlélted" (ha nem is fizikai testeddel), hiszen itt fekszel egy XXI. századi kanapén!
Hogy kinek mire van szüksége - a jótékony felejtés homályára vagy a korábbi életek tudatosítására - azt nem a mi dolgunk eldönteni. És ahogy ezt már korábban írtam, a Rebirthing-légzés tökéletesen szabályozni tudja ezt.

Az ellenállásról és az elhárító mechanizmusokról

Minden pszichológiai "beavatkozásnál" tiszteletben kell tartani az én szerkezetét, nem szabad "dűteni-borítani" a változás nevében. Van is egy olyan megfogalmazás (Chesterton-tól): "Ne bontsd le a kerítést, amíg nem tudod, miért lett oda téve."

Ugyanakkor a Rebirthing által elérhető változás azért olyan nagy horderejű, mert túl tud lépni a személyiség addigi keretein, megfeszegeti a falakat és le is rombolja azokat ott, ahol az már megrekedést okozott.
Ezért van az, hogy nincs értelme az első 10 alkalmat egyedül csinálni. Ha egyedül csinálod, hamarabb abba fogod hagyni, mint ahogy történhetne valami. Egy tapasztalt kísérő kicsit túllendít a saját ellenállásodon, de csak éppen annyira, hogy azért az ego védekező mechanizmusai megvédjenek attól, amire még valóban nem vagy felkészülve.
A légzés során tehát egy nagyon jó egyensúlyt kell találni. A légzés gyöngédsége és a kísérő empátiája és intuíciója megvéd a túl drámai változásoktól, de ha igazán fejlődni akarsz, el kell hagyni a házadat és menni kell az úton.

A rebirthing és a reinkarnáció

Nem csak abban az irányban van kapcsolat a Rebirthing energialégzés és a reinkarnáció közt, ahogy az kézenfekvőnek tűnik: azaz a légzés segítségével feloldásra kerülhetnek a múltbél életek traumái. Hanem előrehatóan is, ahogyan azt Szepes Mária jóslatszerűen kinyilvánította:

"A Vízöntő-korszak lélektana újra rátalál nemsokára olyan tudatállapotok létrehozásának módszerére, amely egész újraszületés-sorozatok fizikai síkon való átélését teszi szükségtelenné." (Szepes Mária, 1997)

Tetánia, hiperventilláció

Amikor a képzésen Leonard Orr kijelentette (kérdésemre válaszolva), hogy a rebirthing nem hiperventilláció, bólintottam, de nem hittem neki. Azt gondoltam, oké, ő nem így hívja, de a lényeg ugyanaz.
Azóta saját tapasztalataim megerősítettek abban, hogy valóban nem hiperventillációról van szó.
Két bizonyítékom volt magam számára, amivel meggyőztem magam:
1. Ha a hiperventilláció fiziológiás folyamatáról lenne szó, akkor annak minden egyes alkalommal ugyanúgy kellene ismétlődnie. A hiperventillációs tünetek (zsibbadás, szédülés, és ezek közül a legmarkánsabb, a kéz tetániás őzfejtartása, azaz görcsös pózba merevedése) azonban nem jelentkeznek minden egyes alkalommal, kizárólag az első 1-2 légzésnél (és van, akinél egyáltalán nem).
2. A pánikbetegségben szenvedők provokációs tesztjének egyike a hiperventilláció: a pánikbetegek 60-90%-a az erőltetett, gyors, mély légzésre pánikrohammal reagál (míg az egészséges embereknek csak 0-20%-a). Volt diagnosztizált pánikbeteg nálam. Biztos voltam benne, hogy pánikrohama lesz. Nem lett.

Miért? Mert ez nem a hiperventilláció előidézésénél használt gyors, erőltetett, mély légzés, hanem (mélynek mély, de) gyöngéd, ellazult, egymással összekapcsolt lélegzés.

A hiperventillációra emlékeztető tetániás görcs Leonard Orr szerint pre-, vagy perinatális traumával van összefüggésben, a születés előtt vagy környékén megéllt érzelmi sokkal és/vagy félelemmel. The New Rebirthing Book című könyvében sajnálatát fejezi ki mindazokkal szemben, akiknek el kell viselniük ennek a görcsölésnek és zsibbadásnak minden kellemetlenségét, de szerinte gyógyító erejű a tünet mögött rejlő oknak a légzés általi megszüntetése. A gyógyulás - mint ahogy azt nem győzöm hangsúlyozni - a probléma feltárásán keresztül történik.

Felkészülés az első rebirthing légzésre

Leonard Orr ajánlása alapján kérlek fontold meg az alábbiakat az első Rebirthing energialégzés előtt:

1. A légzés során testérzeteid lehetnek és érzelmi átalakuláson mehetsz keresztül. Ezt nem a légzés váltja ki, hanem az okozza, hogy a légzés hatására feloldódnak a testemlékezetben tárolt feszültségek, amelyek az éveken át nem megfelelő lélegzés hatására felgyülemlettek benned.
2. A gyöngéd folyamatos légzés hatására egy rendkívül ellazult állapotba kerülsz, mely szintén felszínre hozza az elfojtott érzéseket és feszültségeket. Ezek a testből és elméből származó érzések okozzák a fiziológiai tüneteket, és amennyiben a relaxált állapot nem teljes, a hozzá kapcsolódó érzelmeket.
3. Fontos ezzel tisztában lenni, mivel a fizikai tünetek félelmet okozhatnak, ami blokkolja a légzést, feszültté teszi a testet és a tünetek még intenzívebbé válnak, hiszen a fájdalmak forrása leginkább a félelem.
4. Minél hatékonyabban lélegzik valaki, amikor jönnek a tünetek, annál könnyebb elengedni a tárolt feszültséget. Ezért fontos a vezető utasításait követni a lélegzés során.
5. Hiba azt a következtetést levonni, hogy a kellemetlen testi tüneteket a lélegzés okozza, mert amiatt félni fogsz a lélegzéstől és az csak megnehezíti a következő alkalmakat.

(Forrás: Leonard Orr: The Story of Rebirthing Breathwork,2002)

A transzlégzés potenciális veszélyei

Találkoztam olyanokkal, akik nem megfelelő légzésvezetés mellett negatív élményben részesültek, azaz nagyon rossz élménnyel szálltak ki a folyamatból és benne ragadtak testileg-lelkileg abban a rossz állapotban.

Ez gyakran csoportban fordul elő, ahol a melléjük rendelt pár (ha van), bár ott ül mellette, nem tud segíteni neki feldolgozni az élményt, amit átél. Az is probléma lehet, hogy a csoportvezető által mindenki számára diktált tempó illetve a csoportban alkalmazott zene nem az egyén saját légzésritmusának felel meg.

Ilyen értelemben biztonságosabb egyedül lélegezni, mert ott abbahagyod, mielőtt veszélyes terepre érnél. Ha más vezet téged úgy, hogy rögzített ritmust vár el, akkor nem érzi a te határaidat és belehajt olyanba, ahol nem tud követni. 

Egyéni légzés alkalmával is hallottam már kellemetlen zárást, ott is csak a légzést kísérő hozzá nem értése miatt fordult elő „beleragadás” a kellemetlen élménybe. A légzéskísérőnek tudnia kell, hogy a görcs, a fájdalom, a sírás mind-mind természetes jelenségek, de nem kizárólagos történések. A gyógyuláshoz elengedhetetlen, hogy a légzést végző személy eljusson a fájdalom feloldásáig. A "nem szabad kiszállni, amíg nem harmonizálódott minden" nagyon egyszerű szabály, de erő kell a betartásához. A légzéskísérő részéről is, ami a sok tapasztalatból származik, és persze a lélegzőnek is ki kell tartania.

Nagy felelősség ez.

Leonard Orr sem  követeli meg, hogy aki légzést kísér, bármilyen speciális végzettséggel rendelkezzen. Én ezzel nem értek egyek, hiszen elég mélyen kotorászunk a tudattalanban. Hogy csak egy példát emeljek ki: ismerni kell az elhárító mechanizmusok létét és létjogosultságát, hiszen a légző személy pszichéjében fontos falakat törünk át. Ez nem veszélytelen.

Az én felelősségvállalásomra ebből a szempontból az jellemző, hogy maximálisan figyelek a személy saját ritmusára. És a légzés, amit én használok Rebirthing során, teljesen gyengéd.

A légzés nem a miénk

A Rebirthing lényege egy tőlünk függetlenül létező energia. Ezt a Dethlefsen-Dahlke szerzőpáros (1991) így fogalmazza meg:
"A légzés nem a miénk, nem tartozik hozzánk. A lélegzet nincs bennünk, mi vagyunk benne. A lélegzet folyamatosan összeköt minket valamivel, ami túl van a teremtésen és túl van a formán. A légzés gondoskodik arról, hogy a metafizikával (szó szerint: ami a természeten túl van) való kapcsolatunk ne szakadjon meg. Úgy élünk a légzésben, mint egy nagy anyaméhben, mely messze túl van kicsiny, korlátozott létünkön - ő maga az élet, az az utolsó nagy titok, amelyet sem megmagyarázni, sem definiálni nem tudunk, csak megtapasztalni, ha kinyílunk, s hagyjuk, hogy át- meg átjárjon bennünket. A légzés az a köldökzsinór, amelyen át az élet folyik belénk. A légzés gondoskodik arról, hogy az élettel való kapcsolatunk fennmaradjon." (123.o.)

A rebirthing-élmény

Nehéz megfogni, mit is élhet át az ember energialégzés során, szavakkal nem kifejezhető. Álljon hát itt egy kép Oláh Marcitól sejtetésképp. Köszönet neki.

A születési trauma és az újszülöttek

Leonard Orr és tanítványa, Heike Strombach szerint (személyes közlés) nincs "hasfájós" csecsemő. Születési traumás van.
Ha a Leboyer-féle gyöngéd születést összehasonlítjuk az oxitocinnal turbósítottal, és ráadásul tudjuk - mind Groftól, mint saját regressziós élményeink alapján - hogy micsoda halálfélelmet okoznak a méhösszehúzódások a baba számára, nem nehéz elképzelni, milyen sokkos állapotban érkezik meg erre a világra a gyerekek nagy része, akik hagyományos kórházi szülésben részesülnek.
A jó hír az, hogy gyerekeket is lehet rebirthingelni. (Heike Németországban nagyon szép történetet mesélt erről.) Ha azt látnám a saját kislányomon, hogy nyomott hagyott rajta a szülés (minden előzetes felkészítés és készülés ellenére - ki fogom próbálni. Majd beszámolok az eredményről.

Min múlik a légzés sikeressége?

A rebirthing-légzés mindenkinél működik, csak az a különbség, hogy mennyire. Ez függ a személyiségtől természetesen, a megoldandó feladatok bekövesedettségétől, az ego elhárító mechanizmusaitól, stb. Ha valakinek sok elvégzendő munkája van, akkor sokat kell lélegezni, hogy ugyanoda jusson, mint azok, akiknél sok minden meg van már dolgozva, és esetleg (meditációs, relaxációs gyakorlatok, stb.) révén könnyebben jutnak el abba a különleges, másik birodalomba. De mindenki be tud lépni az ajtón. Csak abban van különbség, milyen messzire merészkednek és milyen tempóban...

Mi történik egy rebrithing-ülésen? 2. rész

Az először érkezővel természetesen tisztázzuk a felmerülő kérdéseket, bizonytalanságokat, de nem érdeme "túlbeszélni" a dolgokat. Annak sem vagyok híve, hogy kivesézzük a problémát, aminek a megoldására a kliens szeretné alkalmazni a módszert. Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy az a probléma, amit ő annak vél, vagy hogy fel fogja ismerni, hogy a légzés során átéltek hogyan kapcsolódnak a problémájához közvetlenül. Nekem az a modellem erre, hogy az emberben van egy lista a megoldandó feladatokról, hogfy miket kell átdolgoznia, megmunkálnia, de ennek a listának a prioritási sorrendje nem biztos, hogy tudatos is a személy számára. Én jobb' szeretem a légzés által meghívott isteni energiára bízni annak kiválasztását, hogy mit kell feloldani, és ez - gyakran - át fogja írni a listánkat is.
Ez ellentmond, tudom, saját első élményemmel, ahol megfogalmaztam az elakadásom természetét, de ez valódzínűleg annyira időszerű kérdés volt, és annyira betöltötte a tudatomat, hogy épp ott történt meg az áttörés, ahol nekem arra tudatosan is legjobban szükségem volt. Ez természetesen mindenki másra is igaz, tehát lehet égető problémát hozni - de velem enm érdemes beszélni róla (hiába vagyok pszichológus) - mert az nem fogja befolyásolni a gyógyulást.

Rebirthing - a gyengéd módszer

A Rebirthing nagyon lágy és gyengéd. Tud drámai és katartikus lenni, de csak akkor, ha ennek van itt az ideje. Összességében - és ez 10-20 alkalom után a cél - a Rebirthing az energia nagyon finom megélését teszi lehetővé. Addig pedig szépen tisztul az ember, de csak olyan tempóban és mélységben, amely az illető számára természetesen hozzáférhető, a légzést levezető személy nem irányít, hanem csak kísér.

Megjegyzés: Köszönet Tornyossy Máriának, aki felhívta figyelmemet arra, hogy a vivation légzés is a gyöngéd transz létrehozásával működik.

Irányítható-e a rebirthing?

Igen is és nem is.

A Rebirthing-légzéssel meghívott energia oda megy, és azt teszi rendbe, ahol a legnagyobb a gubanc. Ha éppen nagyon foglalkoztat valami, nagyon aktuális, hogy megold, tele van a fejed vele, akkor ezt fogja érinteni, mert annyira eltelíti az egész rendszeredet, hogy az energia nem tud mélyebbre hatolni, csak ha eltakarította az útjában álló akadályokat.
Ugyanakkor a rebirthing mindig "a történet mögötti történetet" találja meg, azaz egyáltalán nem biztos, hogy az fog történni, amire te tudatosan számítottál. Lehet, hogy még az sem felismerhető egyértelműen, hogy ez "oda" hat. De biztos, hogy -ha áttételesen is-, de gyógyít, és ez akkor is működik, ha te nem látod ezt tudatosan.
Ez az isteni energia engem mindig alázatra és nem-beavatkozásra késztet, mert ő mindig jobban tudja nálunk, mit kell megoldani - és azt hogyan tegye.

Mi a különbség a transzlégzés és a rebirthing közt?

A rebirthing annyiban különbözik a transzlégzéstől, hogy sokkal lágyabb a légzés (pl. nem szájon át történik, nem kell "huhogni", stb.), és nincs zenei "aláfestés", tehát teljesen magadtól, a saját erődből, a saját tempódban, a saját intenzitásoddal lépsz be egy más világba. Ennyiben hasonlít a transzlégzéshez természetesen: mindkettőnek az a célja, hogy módosult tudatállapotba kerülve egy addig számodra ismeretlen birodalomba lépj (ami lehet a te tudattalanod vagy a szellemi világ). Éppen ezért nem csináljuk a rebirthinget csoportosan (ez Leonard Orr egyértelmű ajánlása és az én személyes véleményem is). Teljesen ismeretlen területre merészkedsz, és itt olyan tapasztalataid lehetnek, amihez egyéni vezetés kell. Ezt csoportban nem lehet megcsinálni. Több kliensem is jelezte, hogy túl van transzlégzésen, és nagyon kellemetlen következményekkel járt, hogy nem volt mellettük gyakorlott és képzett vezető. Én pszichológusként és gyakorlott légzőként teljes felelősséggel kísérlek végig az úton.

Megjegyzés: A transzlégzés szót elég átfogóan használom itt, nem véletlenül, ugyanis ez alatt nagyon sokan a csoportban, zenére végzett holotrophoz legközelebb álló légzést értik alatta. (Legalábbis itt Debrecenben sokan.) Igazság szerint a transzlégzés gyűjtőfogalom és minden módosult tudatállapotot létrehozó légzéstechnika besorolható ide.)