Reinkarnációs emlékek rebirthingben

Nos, igen, a Rebirthing-légzés reinkarnációs emlékeket képes előhívni. De aki ezzel a céllal hív fel, azt le fogom beszélni a múltban való kutakodástól.
Egyrészt azért, mert az a fátyol nem véletlenül van a szemünk előtt. Másrészt azért, mert a Rebirthing során átélteket nem mi irányítjuk, nem lehet "rendelésre dolgozni". Harmadszor azért, mert a szeptikusok is átélhetnek olyan mentális képeket, érzéseket, amelyek akkor is működnek, ha nem értelmezzük őket reinkarnációs emlékeknek, csak a psziché szimbólumalkotó tevékenységének egy gyógyító folyamat során.

Előző életeink ismerete - és ezáltal egyfajta "életre-hívása" - megzavarhatja fejlődésünket Stylianos Atteshlis szerint (Markides, 2006). Hogyan?

"Tegyük fel például, hogy valaki jelen életében jó misszionárius. Fejlődésében eljutott arra a szintre, ahol már többé nem okoz neki gondot az alkohol, mint korábbi inkarnációiban. Az Egyetemes Emlékezetben azonban él ennek az embernek az alkoholista része. Ha jelen életében újraélednek ezek az emlékek, visszatérhet régi szokásához, és ismét alkoholistává válhat." (Markides, 2006, 130.o.)

Miért van az akkor, hogy a gyógyuláshoz, fejlődésbeli elakadás megszüntetéséhez sok esetben mégis arra van szükség, hogy nem csak képszerűen, de érzésekkel, érzetekkel együtt újraéljük traumatikus múltunkat? Tapasztalatom szerint épp a legkellemetlenebb emlékek bukkannak fel újra - a kínzatásoké, szenvedéseké, gyilkosságoké. Sejtésem szerint ezek olyan sokként érik (érték) az organizmust (és természetesen ez alatt nem a jelenlegi itt és most fizikai testet értem), hogy az a későbbi életekben is zavart okoz. Ezeknek az energiablokádoknak a feloldódása az újraélés és elfogadás révén történhet meg. Képzeld csak el, hogy milyen gyógyító tapasztalat lehet már önmagában az, hogy átélsz egy középkori kínzást azzal a teljesen éber tudattal, hogy "túlélted" (ha nem is fizikai testeddel), hiszen itt fekszel egy XXI. századi kanapén!
Hogy kinek mire van szüksége - a jótékony felejtés homályára vagy a korábbi életek tudatosítására - azt nem a mi dolgunk eldönteni. És ahogy ezt már korábban írtam, a Rebirthing-légzés tökéletesen szabályozni tudja ezt.

Hány alkalom szükséges?

Már az első ülés is drámai lehet sokaknak, így akár egyetlen alkalom is elég lehet ahhoz, hogy továbblendüljenek az életükkel - akár évek telnek el egy újabb energialégzésig.
A 10 alkalmat azon tapasztalat alapján ajánlják, hogy ez az az alkalomszám, mialatt a legtöbb dráma lezajlik és a legkínzóbb fájdalmak kiürülnek a testből és a lélekből. Ezt követően nem csak azért lehet kísérő nélkül folytatni a rebirthing-légzést, mert túl vagyunk a nehezén, hanem azért is, mert megtanuljuk a technikát és megismerjük a folyamatot ahhoz, hogy képesek legyünk rajta egyedül is végigmenni.

Nekem az első és a tizedik rebirthing-élményem volt a legátütőbb - és a legemlékezetesebb is. Az elsőről már írtam, most elmesélem a tizediket.

Németországban, Leonard Orr európai oktatóturnéjának egyik (mint kiderült legfontosabb) állomásán történt. Kis csoport voltunk, Leonard, és legközelebbi munkatársa, Heike Strombach oktatott minket, a légzéseket a (rendkívül érett és tapasztalt) csoporttársakkal felváltva végeztük. Közös étkezéseink során egyszer Leonard megkért, hogy ebédeljek vele és egy holland társammal a teraszon.
Hermannal nem bírtunk ellenállni a kísértésnek és természetesen kérdésekkel bombáztuk, tisztáztuk például, hogy az egymástól ellesett különböző technikák (érintés, fizikai támogatás, beszéd és kommunikáció a légzés során) mennyire tartoznak az általa kitalált eredeti rebirthing-légzéshez.
Mint kiderült semennyire - de rendkívül nyitott személyiség révén, teljesen toleránsan viszonyult ezekhez, ha a szükség úgy kívánja.
Nos, úgy kívánta. Ez után az ebéd után én következtem - mégpedig teljesen véletlenül (természetesen nem véletlenül) Hermannal kerültem párba - és mindent elkövettünk, amiről Leonarddal előtte megbeszéltük, hogy nem kell. A légzés során még fel is álltam, meg is fordultam, teljesen szokatlan módon, ahol Herman kellett, hogy fizikailag támogasson, hiszen reszkettem, mint a nyárfalevél. És ha nem mondhatom el neki mit látok, és nem segít tovább kérdéseivel, bizony nem tartanék ott az életemmel ahol.
A légzés során azt érzékeltem, hogy a fejem mögött egy nagy fekete (Drakula, vagy Kékszakáll-típusú) alak áll, és én a foglya vagyok. Nem egyszerűen kikötözve éreztem magam, kampók voltak a testembe vájva, azok tartottak gúzsban - olyan pontokon, ahol évek óta komoly fájdalmaim voltak, és teljesen tehetetlen voltam velük szemben bármilyen hagyományos technikákkal (ez a fájdalom természetesen ezután megszűnt).
Óriási küzdelem következett. A légzés során milliméterről milliméterre dolgozva kiszabadítottam magam és Herman biztatására (iszonyatos akaraterővel)szembefordultam azzal a férfival, aki kihasznált és meggyötört - és ez a személy nem volt más, mint Leonard Orr maga. Megdöbbenésre akkor nem volt erőm, annyira lefoglalt a harc a szabadságomért és az életemért - a légzés adta az erőt, hogy szembefordulva legyőzzem őt, ehhez meg kellett ölnöm. Ő maga adta a tippet, jelezte, hogy fejezzem le és ezt meg is tettem. Halálát követően összeroskadtam, és olyan gyenge voltam, hogy 20 percig nem tudtam megmozdulni - és utána napokig, ugyanis 40 fokos lázam lett ennek a karmikus emléknek az aktiválódásától.
Én számoltam azzal a lehetőséggel, hogy Orr alakját csak szimbólumként használta az elmém, azonban Leonard ezt egyértelműen egy közös előző életbeli emléknek tartotta. Még meg is ölelt, és kvázi bocsánatot kért, ahogy azt mondta: "remélem, mostantól barátok leszünk"... :-)