Pszichés munka Rebirthingben

A pszichés munka a személyes és kollektív tudattalannal való kapcsolatba-kerülés révén történik.

A légzés beszélgetés készíti elő, így a légzés a terápiás célra való fókuszálással kezdődik. A tudat számára konfliktust okozó helyzet és a légzés közben történő tapasztalatok közti kapcsolat sokszor áttételes, ezek tudatosításában fontos szerepet játszhat a kísérő szakember.

 

Az ülés során elkezd kibomlani egy kulcsélmény, ami közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban áll a klienst foglalkoztató problémával. Először egy testérzés jelenik meg, és az ahhoz kapcsolódó érzelmek, képek, spontán megfogalmazódó gondolatok, amelyek fokozatosan differenciálódnak.

A Rebirthing-légzés mibenléte

Az alábbiakban Minett (2004) összefoglalását ismertetem a Rebirthing légzés mibenlétéről:

„ Sok keleti technikával ellentétben a Rebirthing-légzés kizárólag a légzésre koncentrál testmozdulatok nélkül. A lélegzés általában fekve történik és az esetlegesen előforduló testmozdulatok teljesen spontának és kontrollálatlanok. (...) A technika röviden egy relaxált, összekapcsolt és teljes légzésként írható le. Nem különbözik egy ellazult ember lélegzésétől, és nagyon hasonlít ahhoz a mély légzésmintázathoz, amely a mély alvás során figyelhető meg. A lélegzés annyira nyitott és korlátozás nélküli, amire gyermekek és állatok képesek stresszmentes környezetben.

A Rebirthing és a normál lélegzés közti különbség az, hogy nincs szünet a belégzés és a kilégzés között és a légzésminta a szokásosnál ritmusosabb. A normál légzés során általában van egy kis szünet a belégzés és a kilégzés közt. Ez a szünet egyfajta kiegyensúlyozásként hathat az elme számára, segítve a hétköznapi valóság tudatosítását. Azzal, hogy szándékosan kiiktatjuk ezt a szünetet és minden belégzés után azonnal kilélegzünk, az agyat olyan hatás éri, amihez nincs hozzászokva.” (99.o.)

A Rebirthing-kísérő feladata

Saját gondolatok helyett - de azzal maximálisan összhangban - hadd álljon itt egy idézet Leonard Orr tanítványától a Rebirthing-et kísérő/vezető/facilitátor (ez is egy fordítási kérdés) feladatáról.

"Az Isteni Energia felmérhetetlenül bölcsebb nálunk. Épp ezért a Rebirthing-kísérő fontos szerepe abban áll, hogy jelen legyen, biztonságos kereteket biztosítva a lélegző kliens számára ahhoz, hogy ellazulhasson és mélyebb pszichológiai szintre kerülhessen." (Fanny van Laere: Manual For Rebirthers)

Mit is akarok ezzel sulykolni? Hogy nem én mondom meg a "tutit" egy Rebirthing-légzés során. Az gyógyul, ami tud, úgy, ahogy tud. Mindezt pedig alázattal figyeljük - maga a lélegző - és persze én is. Fanny "szent táncnak" nevezi a cselekvés-nem cselekvés, adás és elfogadás jól elkapott ritmusát. A Rebirthing-kísérés ezáltal válik művészetté, ahol bár a vezető szerep nem a miénk, a finom ráhangolódás szükségszerűsége mégsem teszi lényegtelenné, ki és hogyan kísér egy légzést .

Mi történik egy rebrithing-ülésen? 2. rész

Az először érkezővel természetesen tisztázzuk a felmerülő kérdéseket, bizonytalanságokat, de nem érdeme "túlbeszélni" a dolgokat. Annak sem vagyok híve, hogy kivesézzük a problémát, aminek a megoldására a kliens szeretné alkalmazni a módszert. Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy az a probléma, amit ő annak vél, vagy hogy fel fogja ismerni, hogy a légzés során átéltek hogyan kapcsolódnak a problémájához közvetlenül. Nekem az a modellem erre, hogy az emberben van egy lista a megoldandó feladatokról, hogfy miket kell átdolgoznia, megmunkálnia, de ennek a listának a prioritási sorrendje nem biztos, hogy tudatos is a személy számára. Én jobb' szeretem a légzés által meghívott isteni energiára bízni annak kiválasztását, hogy mit kell feloldani, és ez - gyakran - át fogja írni a listánkat is.
Ez ellentmond, tudom, saját első élményemmel, ahol megfogalmaztam az elakadásom természetét, de ez valódzínűleg annyira időszerű kérdés volt, és annyira betöltötte a tudatomat, hogy épp ott történt meg az áttörés, ahol nekem arra tudatosan is legjobban szükségem volt. Ez természetesen mindenki másra is igaz, tehát lehet égető problémát hozni - de velem enm érdemes beszélni róla (hiába vagyok pszichológus) - mert az nem fogja befolyásolni a gyógyulást.

Rebirthing - a gyengéd módszer

A Rebirthing nagyon lágy és gyengéd. Tud drámai és katartikus lenni, de csak akkor, ha ennek van itt az ideje. Összességében - és ez 10-20 alkalom után a cél - a Rebirthing az energia nagyon finom megélését teszi lehetővé. Addig pedig szépen tisztul az ember, de csak olyan tempóban és mélységben, amely az illető számára természetesen hozzáférhető, a légzést levezető személy nem irányít, hanem csak kísér.

Megjegyzés: Köszönet Tornyossy Máriának, aki felhívta figyelmemet arra, hogy a vivation légzés is a gyöngéd transz létrehozásával működik.

Mi a trükk?

Többen meglepődtek, milyen egyszerű technikailag a Rebirthing-állapot létrehozása. Hogy csak lélegezni kell. És az sem egy nagy hókuszpókusz - hiszen nem is csak egyetlen fajta légzéssel lehet ebbe a módosult tudatállapotba kerülni.
Hogy lehet ez? Úgy, hogy a lélegzet csak egy kapu az energiához, amivel a kapcsolatot keressük és nem maga az energia. Ha elég kifinomultak lennének az érzékeink, ezt az energiát lélegzet nélkül is éreznénk (ahogy pl. a meditációs gyakorlatokban messzire jutottak érzik is).

Hány alkalom szükséges?

Már az első ülés is drámai lehet sokaknak, így akár egyetlen alkalom is elég lehet ahhoz, hogy továbblendüljenek az életükkel - akár évek telnek el egy újabb energialégzésig.
A 10 alkalmat azon tapasztalat alapján ajánlják, hogy ez az az alkalomszám, mialatt a legtöbb dráma lezajlik és a legkínzóbb fájdalmak kiürülnek a testből és a lélekből. Ezt követően nem csak azért lehet kísérő nélkül folytatni a rebirthing-légzést, mert túl vagyunk a nehezén, hanem azért is, mert megtanuljuk a technikát és megismerjük a folyamatot ahhoz, hogy képesek legyünk rajta egyedül is végigmenni.

Nekem az első és a tizedik rebirthing-élményem volt a legátütőbb - és a legemlékezetesebb is. Az elsőről már írtam, most elmesélem a tizediket.

Németországban, Leonard Orr európai oktatóturnéjának egyik (mint kiderült legfontosabb) állomásán történt. Kis csoport voltunk, Leonard, és legközelebbi munkatársa, Heike Strombach oktatott minket, a légzéseket a (rendkívül érett és tapasztalt) csoporttársakkal felváltva végeztük. Közös étkezéseink során egyszer Leonard megkért, hogy ebédeljek vele és egy holland társammal a teraszon.
Hermannal nem bírtunk ellenállni a kísértésnek és természetesen kérdésekkel bombáztuk, tisztáztuk például, hogy az egymástól ellesett különböző technikák (érintés, fizikai támogatás, beszéd és kommunikáció a légzés során) mennyire tartoznak az általa kitalált eredeti rebirthing-légzéshez.
Mint kiderült semennyire - de rendkívül nyitott személyiség révén, teljesen toleránsan viszonyult ezekhez, ha a szükség úgy kívánja.
Nos, úgy kívánta. Ez után az ebéd után én következtem - mégpedig teljesen véletlenül (természetesen nem véletlenül) Hermannal kerültem párba - és mindent elkövettünk, amiről Leonarddal előtte megbeszéltük, hogy nem kell. A légzés során még fel is álltam, meg is fordultam, teljesen szokatlan módon, ahol Herman kellett, hogy fizikailag támogasson, hiszen reszkettem, mint a nyárfalevél. És ha nem mondhatom el neki mit látok, és nem segít tovább kérdéseivel, bizony nem tartanék ott az életemmel ahol.
A légzés során azt érzékeltem, hogy a fejem mögött egy nagy fekete (Drakula, vagy Kékszakáll-típusú) alak áll, és én a foglya vagyok. Nem egyszerűen kikötözve éreztem magam, kampók voltak a testembe vájva, azok tartottak gúzsban - olyan pontokon, ahol évek óta komoly fájdalmaim voltak, és teljesen tehetetlen voltam velük szemben bármilyen hagyományos technikákkal (ez a fájdalom természetesen ezután megszűnt).
Óriási küzdelem következett. A légzés során milliméterről milliméterre dolgozva kiszabadítottam magam és Herman biztatására (iszonyatos akaraterővel)szembefordultam azzal a férfival, aki kihasznált és meggyötört - és ez a személy nem volt más, mint Leonard Orr maga. Megdöbbenésre akkor nem volt erőm, annyira lefoglalt a harc a szabadságomért és az életemért - a légzés adta az erőt, hogy szembefordulva legyőzzem őt, ehhez meg kellett ölnöm. Ő maga adta a tippet, jelezte, hogy fejezzem le és ezt meg is tettem. Halálát követően összeroskadtam, és olyan gyenge voltam, hogy 20 percig nem tudtam megmozdulni - és utána napokig, ugyanis 40 fokos lázam lett ennek a karmikus emléknek az aktiválódásától.
Én számoltam azzal a lehetőséggel, hogy Orr alakját csak szimbólumként használta az elmém, azonban Leonard ezt egyértelműen egy közös előző életbeli emléknek tartotta. Még meg is ölelt, és kvázi bocsánatot kért, ahogy azt mondta: "remélem, mostantól barátok leszünk"... :-)

Mi történik egy rebirthing-ülésen?

Lélegzünk.
Ez azáltal több, mint amit születésünktől halálunkig végzünk, hogy nem automatikus, hanem tudatos.
A jógában szokásos légzésektől is eltér egy kicsit – és épp ez az apró technikai különbség okozza azt, hogy módosult tudatállapotba kerülünk. (Mielőtt bárki megijedne, erre még vissza fogok térni!)
A legfontosabb különbség, hogy Itt nincs légzésszünet: a légzés folyamatos, megszakítás nélkül áramlik a kilégzés a belégzésbe. A másik eltérés, hogy a módszert a mellkasi légzést helyezi a középpontba, ahonnan persze lehet menni tovább a hasba, ha valakinek van erre kapacitása… De gondoljunk csak a teljes jóga-légzésre, ahol ez az irány épp fordított!
A légzést fekve végezzük, lehetőleg saját polifoamon, kényelmes ruhában, ami nem szorít sehol és lehetőséget ad arra, hogy mozogjunk, ha kell.
Egy rebirthing ülés az első 10 alkalom során mindig kísérő jelenlétében zajlik. Ahogy minden egyes ülés más, úgy az én feladatom is változik: lehetek passzív szemlélő, aki a biztonságot és kényelmet biztosítja, de előfordul, hogy nagyon is aktív segítségre van szükség, akár a mozgás, akár a történések értelmezése során.
Egy ülés minimum egy óráig tart, de lehet akár több, mint 2 óra is. A bevezető ráhangolódással és az ülést követő lecsengéssel együtt mindenképpen rá kell szánni 3 órát.