Mennyire mélyre kell menni Rebirthingben?

A Rebirthing azáltal éri el „teljesebbé” tevő hatását, hogy feloldja azokat a blokkokat, amelyek a szabad energiaáramlást teszik lehetővé.

Ezek a blokkok nem mások, mint fájdalmas, traumatikus érzelmi konglomerátumok, (jungi foigalmakkal élve) komplexusok határoló falai. Azáltal, hogy ezek leomlanak, az általuk tárolt tudattalan tartalom – mely addig autonóm életet élt, „madzagon rángatva” tulajdonosát -, integrálódhat a tudatba, növelve a személy tudatosságát és szellemi-lelki egységét.  

Ugyanakkor van annak egy optimuma, hogy milyen tempóban és mennyiségben „szabadíthatók” ki a személyiség árnyékába száműzött tartalmak. Fontos, hogy csak akkor és annyira nézzen szembe a kliens velük, amikor és amennyire készen áll erre

Ezt a célt nagyon jól szolgálja a Rebirthing légzés gyöngédsége, az a tény, hogy a személy saját ritmusában és az általa elérhető mélységben lélegzik. Teljesen önálló légzés eseltén a személy megreked azon a szinten, ahová egyébként, hétköznapi éltében is képes eljutni. Fejlődés azonban azáltal érhető el, hogy az ember kilép a komfortzónájából. Ehhez kell egy segítő, aki segít úgy kibontani az élményeket, hogy azok mögöttes mintázata tudatosabbá válhasson, illetve akinek a biztonságot nyújtó támogatása és biztatása lehetővé tegye, hogy a személy meghaladja saját korlátait. Ugyanakkor meg kell őrizni a pszichés integritást, tehát ennek a lépésnek az ismeretlen területek felé akkorának kell lennie, hogy hogy az még elbírható legyen. Ennek az optimumnak az eltalálása elméleti felkészülést, gyakorlati tapasztalatot és természetesen óriási intuitív ráhangolódást igényel a légzéskísérő részéről.

Az ellenállásról és az elhárító mechanizmusokról

Minden pszichológiai "beavatkozásnál" tiszteletben kell tartani az én szerkezetét, nem szabad "dűteni-borítani" a változás nevében. Van is egy olyan megfogalmazás (Chesterton-tól): "Ne bontsd le a kerítést, amíg nem tudod, miért lett oda téve."

Ugyanakkor a Rebirthing által elérhető változás azért olyan nagy horderejű, mert túl tud lépni a személyiség addigi keretein, megfeszegeti a falakat és le is rombolja azokat ott, ahol az már megrekedést okozott.
Ezért van az, hogy nincs értelme az első 10 alkalmat egyedül csinálni. Ha egyedül csinálod, hamarabb abba fogod hagyni, mint ahogy történhetne valami. Egy tapasztalt kísérő kicsit túllendít a saját ellenállásodon, de csak éppen annyira, hogy azért az ego védekező mechanizmusai megvédjenek attól, amire még valóban nem vagy felkészülve.
A légzés során tehát egy nagyon jó egyensúlyt kell találni. A légzés gyöngédsége és a kísérő empátiája és intuíciója megvéd a túl drámai változásoktól, de ha igazán fejlődni akarsz, el kell hagyni a házadat és menni kell az úton.