A transzlégzés potenciális veszélyei

Találkoztam olyanokkal, akik nem megfelelő légzésvezetés mellett negatív élményben részesültek, azaz nagyon rossz élménnyel szálltak ki a folyamatból és benne ragadtak testileg-lelkileg abban a rossz állapotban.

Ez gyakran csoportban fordul elő, ahol a melléjük rendelt pár (ha van), bár ott ül mellette, nem tud segíteni neki feldolgozni az élményt, amit átél. Az is probléma lehet, hogy a csoportvezető által mindenki számára diktált tempó illetve a csoportban alkalmazott zene nem az egyén saját légzésritmusának felel meg.

Ilyen értelemben biztonságosabb egyedül lélegezni, mert ott abbahagyod, mielőtt veszélyes terepre érnél. Ha más vezet téged úgy, hogy rögzített ritmust vár el, akkor nem érzi a te határaidat és belehajt olyanba, ahol nem tud követni. 

Egyéni légzés alkalmával is hallottam már kellemetlen zárást, ott is csak a légzést kísérő hozzá nem értése miatt fordult elő „beleragadás” a kellemetlen élménybe. A légzéskísérőnek tudnia kell, hogy a görcs, a fájdalom, a sírás mind-mind természetes jelenségek, de nem kizárólagos történések. A gyógyuláshoz elengedhetetlen, hogy a légzést végző személy eljusson a fájdalom feloldásáig. A "nem szabad kiszállni, amíg nem harmonizálódott minden" nagyon egyszerű szabály, de erő kell a betartásához. A légzéskísérő részéről is, ami a sok tapasztalatból származik, és persze a lélegzőnek is ki kell tartania.

Nagy felelősség ez.

Leonard Orr sem  követeli meg, hogy aki légzést kísér, bármilyen speciális végzettséggel rendelkezzen. Én ezzel nem értek egyek, hiszen elég mélyen kotorászunk a tudattalanban. Hogy csak egy példát emeljek ki: ismerni kell az elhárító mechanizmusok létét és létjogosultságát, hiszen a légző személy pszichéjében fontos falakat törünk át. Ez nem veszélytelen.

Az én felelősségvállalásomra ebből a szempontból az jellemző, hogy maximálisan figyelek a személy saját ritmusára. És a légzés, amit én használok Rebirthing során, teljesen gyengéd.

Mi a különbség a transzlégzés és a rebirthing közt?

A rebirthing annyiban különbözik a transzlégzéstől, hogy sokkal lágyabb a légzés (pl. nem szájon át történik, nem kell "huhogni", stb.), és nincs zenei "aláfestés", tehát teljesen magadtól, a saját erődből, a saját tempódban, a saját intenzitásoddal lépsz be egy más világba. Ennyiben hasonlít a transzlégzéshez természetesen: mindkettőnek az a célja, hogy módosult tudatállapotba kerülve egy addig számodra ismeretlen birodalomba lépj (ami lehet a te tudattalanod vagy a szellemi világ). Éppen ezért nem csináljuk a rebirthinget csoportosan (ez Leonard Orr egyértelmű ajánlása és az én személyes véleményem is). Teljesen ismeretlen területre merészkedsz, és itt olyan tapasztalataid lehetnek, amihez egyéni vezetés kell. Ezt csoportban nem lehet megcsinálni. Több kliensem is jelezte, hogy túl van transzlégzésen, és nagyon kellemetlen következményekkel járt, hogy nem volt mellettük gyakorlott és képzett vezető. Én pszichológusként és gyakorlott légzőként teljes felelősséggel kísérlek végig az úton.

Megjegyzés: A transzlégzés szót elég átfogóan használom itt, nem véletlenül, ugyanis ez alatt nagyon sokan a csoportban, zenére végzett holotrophoz legközelebb álló légzést értik alatta. (Legalábbis itt Debrecenben sokan.) Igazság szerint a transzlégzés gyűjtőfogalom és minden módosult tudatállapotot létrehozó légzéstechnika besorolható ide.)

Mi a különbség a holotrop és a rebirthing légzések között?

Ezt kérdeztem én is Leonard Orrtól, a rebirthing kidolgozójától, és válaszként csak annyit mondott: "Én mutattam meg Grofnak a légzést."

Ez alapján tehát a legfontosabb különbség az alapító atyákban rejlik: Stanislav Grof neve fémjelzi a holotrop légzést, Orr-é pedig a rebirthinget.

Technikailag a holotrop intenzívebb, szájon át is történő légzést takar, ahol a transzba jutást zenével is elősegítik. A rebirthing-nél alapszabály az orron át történő lélegzés és bár különböző helyzet-variációk itt is vannak (pl. kádban, hideg vízben), csak a lélegzetre támaszkodik, semmi másra.