A Rebirthing-légzés mibenléte

Az alábbiakban Minett (2004) összefoglalását ismertetem a Rebirthing légzés mibenlétéről:

„ Sok keleti technikával ellentétben a Rebirthing-légzés kizárólag a légzésre koncentrál testmozdulatok nélkül. A lélegzés általában fekve történik és az esetlegesen előforduló testmozdulatok teljesen spontának és kontrollálatlanok. (...) A technika röviden egy relaxált, összekapcsolt és teljes légzésként írható le. Nem különbözik egy ellazult ember lélegzésétől, és nagyon hasonlít ahhoz a mély légzésmintázathoz, amely a mély alvás során figyelhető meg. A lélegzés annyira nyitott és korlátozás nélküli, amire gyermekek és állatok képesek stresszmentes környezetben.

A Rebirthing és a normál lélegzés közti különbség az, hogy nincs szünet a belégzés és a kilégzés között és a légzésminta a szokásosnál ritmusosabb. A normál légzés során általában van egy kis szünet a belégzés és a kilégzés közt. Ez a szünet egyfajta kiegyensúlyozásként hathat az elme számára, segítve a hétköznapi valóság tudatosítását. Azzal, hogy szándékosan kiiktatjuk ezt a szünetet és minden belégzés után azonnal kilélegzünk, az agyat olyan hatás éri, amihez nincs hozzászokva.” (99.o.)

A légzés nem a miénk

A Rebirthing lényege egy tőlünk függetlenül létező energia. Ezt a Dethlefsen-Dahlke szerzőpáros (1991) így fogalmazza meg:
"A légzés nem a miénk, nem tartozik hozzánk. A lélegzet nincs bennünk, mi vagyunk benne. A lélegzet folyamatosan összeköt minket valamivel, ami túl van a teremtésen és túl van a formán. A légzés gondoskodik arról, hogy a metafizikával (szó szerint: ami a természeten túl van) való kapcsolatunk ne szakadjon meg. Úgy élünk a légzésben, mint egy nagy anyaméhben, mely messze túl van kicsiny, korlátozott létünkön - ő maga az élet, az az utolsó nagy titok, amelyet sem megmagyarázni, sem definiálni nem tudunk, csak megtapasztalni, ha kinyílunk, s hagyjuk, hogy át- meg átjárjon bennünket. A légzés az a köldökzsinór, amelyen át az élet folyik belénk. A légzés gondoskodik arról, hogy az élettel való kapcsolatunk fennmaradjon." (123.o.)

Mi a különbség a transzlégzés és a rebirthing közt?

A rebirthing annyiban különbözik a transzlégzéstől, hogy sokkal lágyabb a légzés (pl. nem szájon át történik, nem kell "huhogni", stb.), és nincs zenei "aláfestés", tehát teljesen magadtól, a saját erődből, a saját tempódban, a saját intenzitásoddal lépsz be egy más világba. Ennyiben hasonlít a transzlégzéshez természetesen: mindkettőnek az a célja, hogy módosult tudatállapotba kerülve egy addig számodra ismeretlen birodalomba lépj (ami lehet a te tudattalanod vagy a szellemi világ). Éppen ezért nem csináljuk a rebirthinget csoportosan (ez Leonard Orr egyértelmű ajánlása és az én személyes véleményem is). Teljesen ismeretlen területre merészkedsz, és itt olyan tapasztalataid lehetnek, amihez egyéni vezetés kell. Ezt csoportban nem lehet megcsinálni. Több kliensem is jelezte, hogy túl van transzlégzésen, és nagyon kellemetlen következményekkel járt, hogy nem volt mellettük gyakorlott és képzett vezető. Én pszichológusként és gyakorlott légzőként teljes felelősséggel kísérlek végig az úton.

Megjegyzés: A transzlégzés szót elég átfogóan használom itt, nem véletlenül, ugyanis ez alatt nagyon sokan a csoportban, zenére végzett holotrophoz legközelebb álló légzést értik alatta. (Legalábbis itt Debrecenben sokan.) Igazság szerint a transzlégzés gyűjtőfogalom és minden módosult tudatállapotot létrehozó légzéstechnika besorolható ide.)

Mi a trükk?

Többen meglepődtek, milyen egyszerű technikailag a Rebirthing-állapot létrehozása. Hogy csak lélegezni kell. És az sem egy nagy hókuszpókusz - hiszen nem is csak egyetlen fajta légzéssel lehet ebbe a módosult tudatállapotba kerülni.
Hogy lehet ez? Úgy, hogy a lélegzet csak egy kapu az energiához, amivel a kapcsolatot keressük és nem maga az energia. Ha elég kifinomultak lennének az érzékeink, ezt az energiát lélegzet nélkül is éreznénk (ahogy pl. a meditációs gyakorlatokban messzire jutottak érzik is).

Mi a különbség a holotrop és a rebirthing légzések között?

Ezt kérdeztem én is Leonard Orrtól, a rebirthing kidolgozójától, és válaszként csak annyit mondott: "Én mutattam meg Grofnak a légzést."

Ez alapján tehát a legfontosabb különbség az alapító atyákban rejlik: Stanislav Grof neve fémjelzi a holotrop légzést, Orr-é pedig a rebirthinget.

Technikailag a holotrop intenzívebb, szájon át is történő légzést takar, ahol a transzba jutást zenével is elősegítik. A rebirthing-nél alapszabály az orron át történő lélegzés és bár különböző helyzet-variációk itt is vannak (pl. kádban, hideg vízben), csak a lélegzetre támaszkodik, semmi másra.