Reinkarnációs emlékek rebirthingben

Nos, igen, a Rebirthing-légzés reinkarnációs emlékeket képes előhívni. De aki ezzel a céllal hív fel, azt le fogom beszélni a múltban való kutakodástól.
Egyrészt azért, mert az a fátyol nem véletlenül van a szemünk előtt. Másrészt azért, mert a Rebirthing során átélteket nem mi irányítjuk, nem lehet "rendelésre dolgozni". Harmadszor azért, mert a szeptikusok is átélhetnek olyan mentális képeket, érzéseket, amelyek akkor is működnek, ha nem értelmezzük őket reinkarnációs emlékeknek, csak a psziché szimbólumalkotó tevékenységének egy gyógyító folyamat során.

Előző életeink ismerete - és ezáltal egyfajta "életre-hívása" - megzavarhatja fejlődésünket Stylianos Atteshlis szerint (Markides, 2006). Hogyan?

"Tegyük fel például, hogy valaki jelen életében jó misszionárius. Fejlődésében eljutott arra a szintre, ahol már többé nem okoz neki gondot az alkohol, mint korábbi inkarnációiban. Az Egyetemes Emlékezetben azonban él ennek az embernek az alkoholista része. Ha jelen életében újraélednek ezek az emlékek, visszatérhet régi szokásához, és ismét alkoholistává válhat." (Markides, 2006, 130.o.)

Miért van az akkor, hogy a gyógyuláshoz, fejlődésbeli elakadás megszüntetéséhez sok esetben mégis arra van szükség, hogy nem csak képszerűen, de érzésekkel, érzetekkel együtt újraéljük traumatikus múltunkat? Tapasztalatom szerint épp a legkellemetlenebb emlékek bukkannak fel újra - a kínzatásoké, szenvedéseké, gyilkosságoké. Sejtésem szerint ezek olyan sokként érik (érték) az organizmust (és természetesen ez alatt nem a jelenlegi itt és most fizikai testet értem), hogy az a későbbi életekben is zavart okoz. Ezeknek az energiablokádoknak a feloldódása az újraélés és elfogadás révén történhet meg. Képzeld csak el, hogy milyen gyógyító tapasztalat lehet már önmagában az, hogy átélsz egy középkori kínzást azzal a teljesen éber tudattal, hogy "túlélted" (ha nem is fizikai testeddel), hiszen itt fekszel egy XXI. századi kanapén!
Hogy kinek mire van szüksége - a jótékony felejtés homályára vagy a korábbi életek tudatosítására - azt nem a mi dolgunk eldönteni. És ahogy ezt már korábban írtam, a Rebirthing-légzés tökéletesen szabályozni tudja ezt.

A rebirthing és a reinkarnáció

Nem csak abban az irányban van kapcsolat a Rebirthing energialégzés és a reinkarnáció közt, ahogy az kézenfekvőnek tűnik: azaz a légzés segítségével feloldásra kerülhetnek a múltbél életek traumái. Hanem előrehatóan is, ahogyan azt Szepes Mária jóslatszerűen kinyilvánította:

"A Vízöntő-korszak lélektana újra rátalál nemsokára olyan tudatállapotok létrehozásának módszerére, amely egész újraszületés-sorozatok fizikai síkon való átélését teszi szükségtelenné." (Szepes Mária, 1997)

Reinkarnációs emlékek

Igen, azok is előjöhetnek, ha valaki hisz bennük. Ha nem, akkor a felbukkanó képeket tekinthetjük az elme olyan segítő szimbólumainak, amelynek segítségével eljut hozzánk az üzenet. Mert teljesen mindegy, hogy honnan származik egy élmény, egy tapasztalat - a lényeg az, hogy megéljük és integráljuk.

Saját első rebirthing élményem

Minden elméleti magyarázat helyett talán az a legérzékletesebb, ha személyes élményeimet osztom meg.
Az első rebirthing-élményem volt a legdrámaibb, amely dinamitként robbantotta ki az utam előtt tornyosuló akadályt. Az ezt követő ülések már csak tovább bővítették az utat és egyre mélyebbre vittek abba a tudatalatti tartományba (ezért tökéletes a hegy mélyébe vezető alagút-hasonlat), ahol személyiségem olyan aspektusaival, emlékeivel találkoztam, amely szép lassan nagyon nagymértékű átalakuláshoz vezetett.
Fogalmam sem volt arról, mi vár rám, amikor a holland terapeuta-nő, akinek egy mondatban felvázoltam a megoldandó problémám (12 éve vagyok egyedül, partnerkapcsolat nélkül), azonnal rávágta: Ok, rebirthinget fogunk csinálni.
Azon kaptam magam, hogy mindkét kezem felemelkedik (és ez jelezte számomra, hogy nem képzelődöm, és amit látok, az nem fantáziálásom), és a fejem fölött görcsösen megmerevedik (mint később megtudtam, ez a hiperventilláció jellegzetes tünete, a tetániás őzfejtartás). Ehhez a testi érzethez azonban nagyon konkrét kép társult: a barlang falához láncolt összeaszott kezeket láttam - és megdöbbenve fedeztem fel, hogy ezt a bilincsbe vert kézpárt én egy hónappal azelőtt egy spontán jelentkező látomásban láttam, ahol azt az (akkor még érthetetlen) üzenetet kapva hozzá, hogy "szabadítsd fel magad!" A terapeuta megkért, hogy azonosítsam, hogy kihez tartoznak a kezek, és én egy ősz anyókát láttam megjelenni, akinek jóságos arca távolról sem emlékeztetett boszorkányra. Pedig ez lehetett e leláncolás (és a barlangban bekövetkező halál) oka,hiszen éreztem/tudtam, hogy férfiak tették ezt vele - félelemből.
A terapeuta figyelmeztetett arra, hogy ne próbáljam erőszakkal kifejteni a bilincsből a kezeket, hanem a lélegzetemmel, az így közvetített energiával keltsem újra életre a női alakot. Gyönyörű, sudár női lényt szabadítottam így ki, aki kisétálva börtönéből a fényre újra szabaddá vált.
Mihelyst visszatértem Debrecenbe, csoda történt: egy cetlit találtam az autóm szélvédője mögött rajta egy üzenettel és egy telefonszámmal. A barátomé volt, akivel azóta is - immáron két éve - együtt vagyok...