Még mindig keresem a szavakat ahhoz, hogy az élményt megosszam veletek, akik még nem próbáltátok. De azt lefordítom nektek Deike Begg (1999) könyvéből, hogy milyen hatása van az életetekre (hogy ne csak nekem kelljen hinnetek):
"Ahogy egyre inkább megszabadulsz a múlt terheitől, és azzá az emberré válsz, amilyennek eredendően teremtettél, egyre inkább gondját viseled magadnak. Ez megnyilvánul abban, hogy jobb minőségű ételeket fogsz enni és sportolni kezdesz, új emberekkel ismerkedsz meg, bővül az érdeklődési köröd, sokkal inkább tisztában leszel az életed értelmével. Úgy érzed, hogy itt az ideje, hogy visszaadj valamit a világnak. Lehet, hogy új szakmát kezdesz tanulni, új hobbiba vágsz bele, vagy külföldre költözöl. Előbb vagy utóbb, akármilyen apránként is, de elkezdődik életed munkája. Az életed fokozatosan megváltozik, mintegy magától. A megfelelő emberrel találkozol, megtalál a megfelelő állásajánlat, a partnered megértőbbé válik, az emberek egyre inkább értékelik a társaságodat. Tudatosodik benned, hogy nem csak egy test vagy értelemmel és érzésekkel, hanem egy élő lélek, és hogy az életet sokkal teljesebben is meg lehet élni." (31.o.)
Mindezzel mélységesen egyetértek: saját életem a bizonyosság, hogy a fentiek nem csak üres szavak. Soha nem értettem, mit értenek az alatt, hogy "magasabb rezgésszámon élni". Most már sejtem, mert minden más lett az életemben. Megtaláltam azt a tevékenységet, amely kiteljesíti a személyiségemet és valamit ad a világnak, szép lassan teljesen eltűnt az életemből a cigaretta, az alkohol; a rossz minőségű ételt szabályosan méregnek érzem, és nagyon kifinomult az az érzésem, hogy milyen ingerek "terhelik" az egész organizmusomat (tetsi, lelki vagy szellemi szinten). Persze így nehezebb élni, de érdekes módon meg tudtam teremteni azokat a külső kereteket, amelyek lehetővé teszik, hogy ilyen "válogatósan" éljek. Mert megértettem az "ahogy fenn, úgy lenn" értelmét is. Mert én napi szinten látom, hogy "ahogy benn, úgy kinn".
Szülésélmények rebirthingben
Igen, igen, jól látod, nem elírás. Nem csak születést, de szülést is meg lehet élni egy légzés során - nekem személy szerint olyan sok ilyen élményem volt, hogy mire valóban szülni fogok, már régi ismerősként fogom üdvözölni az érzést... :-)
Begg (1999) egy történetét is felidézném: egy súlyosan depressziós nő kereste meg, akinek óriási nehézséget okozott, hogy ellássa két gyermekét. Már a legelső alkalommal egy reinkarnációs élmény közepén találták magukat: a hölgy ősember volt, aki épp egy barlangban vajúdott. Érezte durva vonásait, és látta maga előtt a megszületett primitív újszülöttet - még a barlang falát is le tudta írni. Mikor gyermekével elhagyta a barlangot, olyan erő töltötte el, amely a nőt a későbbiekben is segítette abban, hogy energikusabbá váljon és jobb anyja legyen a gyermekeinek.
Lehet, tehát, hogy a gyógyítás egy olyan emlék felidézésével történik, ami kapcsolatba hoz minket ősi erőforrásunkkal. Részben én is ezt érzem, hisz a legkevésbé sem félek a rám váró szülésektől, sőt alig várom, hogy összehasonlíthassam az eddig átéltekkel. Ráadásul egy rebirthingben átélt élmény ugyanazzal a megerősítő elégedettséggel tölti el az embert, mint egy beavatkozásmentes valódi szülés, hogy "nahát, megcsináltam!" Leonard Orr kérdésemre, hogy hogyan értelmezzük ezeket a szülésélményeket, azt vetette fel, hogy a magzat azonosul az anyával, és a születés újraélésének egyik formája is lehet ez. Én még egy dolgot éreztem: hogy újabb személyiségrészeim születtek ilyenkor - amelyek a megszületésük által tudatosodtak. Természetesen olyan nőknél, akik már szültek, szülési traumák gyógyító újraírása is megtörténik.
Nagyon fontos, hogy a tényleges, ebben az életben szerzett tapasztalat nem előfeltétele egy ilyen élménynek: a saját példámon kívül - hiszen én még soha nem szültem - Begg (1999) férfiakról is beszámol, akik ezt élték meg.
Begg (1999) egy történetét is felidézném: egy súlyosan depressziós nő kereste meg, akinek óriási nehézséget okozott, hogy ellássa két gyermekét. Már a legelső alkalommal egy reinkarnációs élmény közepén találták magukat: a hölgy ősember volt, aki épp egy barlangban vajúdott. Érezte durva vonásait, és látta maga előtt a megszületett primitív újszülöttet - még a barlang falát is le tudta írni. Mikor gyermekével elhagyta a barlangot, olyan erő töltötte el, amely a nőt a későbbiekben is segítette abban, hogy energikusabbá váljon és jobb anyja legyen a gyermekeinek.
Lehet, tehát, hogy a gyógyítás egy olyan emlék felidézésével történik, ami kapcsolatba hoz minket ősi erőforrásunkkal. Részben én is ezt érzem, hisz a legkevésbé sem félek a rám váró szülésektől, sőt alig várom, hogy összehasonlíthassam az eddig átéltekkel. Ráadásul egy rebirthingben átélt élmény ugyanazzal a megerősítő elégedettséggel tölti el az embert, mint egy beavatkozásmentes valódi szülés, hogy "nahát, megcsináltam!" Leonard Orr kérdésemre, hogy hogyan értelmezzük ezeket a szülésélményeket, azt vetette fel, hogy a magzat azonosul az anyával, és a születés újraélésének egyik formája is lehet ez. Én még egy dolgot éreztem: hogy újabb személyiségrészeim születtek ilyenkor - amelyek a megszületésük által tudatosodtak. Természetesen olyan nőknél, akik már szültek, szülési traumák gyógyító újraírása is megtörténik.
Nagyon fontos, hogy a tényleges, ebben az életben szerzett tapasztalat nem előfeltétele egy ilyen élménynek: a saját példámon kívül - hiszen én még soha nem szültem - Begg (1999) férfiakról is beszámol, akik ezt élték meg.
A félelem feloldása rebirthingben
A rebirthing-légzés által meghívott isteni energia olyan, mint a legjobb sebész: megtalálja a gócot és kivágja. A sérült terület feltárása, maga a műtét fájdalmas - de egy életre megszabadulunk tőle.
A test minden trauma vagy erőteljes érzelmeket generáló esemény lenyomatát tárolja. Ilyen negatív élmény a félelem, a feszültség, amelyektől első lépésként megszabadít minket a rebirthing. Persze nem kellemes érzés, hiszen ezek görcsök formájában jelentkeznek. Sokaknál akár az első 10 ülés is elmehet erre a "nagytakarításra" - és épp ezért van szükség kíséretre ebben az időszakban, mivel nehéz ezen a nehéz időszakon bátorítás nélkül átvergődni és megadóan tűrni az esetleges fájdalmat. De nem győzöm hangsúlyozni, hogy megéri. Ezeket a fájdalmakat (persze nem ennyire koncentráltan)folyamatosan cipeljük magunkkal a nap 24 órájában hosszú éveken keresztül. A légzés során ezeket egyetlen egyszer kell átélni, és soha nem fognak visszatérni többet. (Persze, ahogy Leonard Orr mondta, vannak olyan fájdalmak, amelyeknek nem elég egyetlen alkalom, de néhány üléssel a legmakacsabb probléma is feloldható.)
A test minden trauma vagy erőteljes érzelmeket generáló esemény lenyomatát tárolja. Ilyen negatív élmény a félelem, a feszültség, amelyektől első lépésként megszabadít minket a rebirthing. Persze nem kellemes érzés, hiszen ezek görcsök formájában jelentkeznek. Sokaknál akár az első 10 ülés is elmehet erre a "nagytakarításra" - és épp ezért van szükség kíséretre ebben az időszakban, mivel nehéz ezen a nehéz időszakon bátorítás nélkül átvergődni és megadóan tűrni az esetleges fájdalmat. De nem győzöm hangsúlyozni, hogy megéri. Ezeket a fájdalmakat (persze nem ennyire koncentráltan)folyamatosan cipeljük magunkkal a nap 24 órájában hosszú éveken keresztül. A légzés során ezeket egyetlen egyszer kell átélni, és soha nem fognak visszatérni többet. (Persze, ahogy Leonard Orr mondta, vannak olyan fájdalmak, amelyeknek nem elég egyetlen alkalom, de néhány üléssel a legmakacsabb probléma is feloldható.)
Félelem nélkül
Ha félelem nélkül élhetnénk, olyan könnyed lenne a létezésünk, amit elképzelni sem tudunk. De nem tudjuk elképzelni, mert mindannyian, kivétel nélkül, akár tudunk róla, akár nem, rengeteg félelmet hordozunk. Minden lépésünket áthatja a bizonytalanságtól, a szeretetlenségtől - és magától a félelemtől való félelem.
Én még a rebirthingtől is féltem. Teljesen lehetetlen volt számomra kísérő nélkül rebirthing-légzést végezni, mert annyira rettegtem. Persze racionálisan fogalmam sem volt mitől, hiszen tudtam, mennyire fantasztikus dolog ez, és veszélyérzetem sem volt. Egyáltalán nem nem tartottam attól, hogy bármi bajom történhetne.
Feltehetően a változás rémisztett, maga az elindulás - ami logikusnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy 10 hónapra születtem (az én időmben még nem indították be a szülést). Óriási erőfeszítésembe került elkezdenem lélegezni - egész életem szorgosan épített akaraterejének minden morzsájára szükségem volt, hogy belépjek ebbe az ismeretlen birodalomba. Soha, senkit nem láttam még ennyire küzdeni, pedig rengeteg légzést kísértem már végig. Ennek tudatosodása - és kezdődő feloldódása - akkor következett be, amikor egy látó orosz nő, aki a rebirthing-légzésemet vezette, elmesélte utólag, hogy egy angyal állt a fejemnél a légzés elején, és ő segített kitisztítani a fejem annyira a félelem sötét energiájától, hogy el tudjak indulni. Bevallom, nem lepett meg ez az információ. Ismerve belső ellenállásomat, emberfelettinek tűnt a lépés, amit megtettem, amikor beléptem a rebirthing által megnyitott kapun át az ismeretlen földjére. Erre egyedül soha nem lettem volna képes. Áldásnak tartom, isteni ajándéknak, hogy segítséget kaptam ehhez.
Én még a rebirthingtől is féltem. Teljesen lehetetlen volt számomra kísérő nélkül rebirthing-légzést végezni, mert annyira rettegtem. Persze racionálisan fogalmam sem volt mitől, hiszen tudtam, mennyire fantasztikus dolog ez, és veszélyérzetem sem volt. Egyáltalán nem nem tartottam attól, hogy bármi bajom történhetne.
Feltehetően a változás rémisztett, maga az elindulás - ami logikusnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy 10 hónapra születtem (az én időmben még nem indították be a szülést). Óriási erőfeszítésembe került elkezdenem lélegezni - egész életem szorgosan épített akaraterejének minden morzsájára szükségem volt, hogy belépjek ebbe az ismeretlen birodalomba. Soha, senkit nem láttam még ennyire küzdeni, pedig rengeteg légzést kísértem már végig. Ennek tudatosodása - és kezdődő feloldódása - akkor következett be, amikor egy látó orosz nő, aki a rebirthing-légzésemet vezette, elmesélte utólag, hogy egy angyal állt a fejemnél a légzés elején, és ő segített kitisztítani a fejem annyira a félelem sötét energiájától, hogy el tudjak indulni. Bevallom, nem lepett meg ez az információ. Ismerve belső ellenállásomat, emberfelettinek tűnt a lépés, amit megtettem, amikor beléptem a rebirthing által megnyitott kapun át az ismeretlen földjére. Erre egyedül soha nem lettem volna képes. Áldásnak tartom, isteni ajándéknak, hogy segítséget kaptam ehhez.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)