Mit jelent az, hogy "Rebirthing"?

Eredetileg angol-német szakot végeztem, így nem gondoltam volna, hogy beletelik néhány évbe, mire megfejtem egy szó jelentését. :-)
Azon kívül, hogy egóm kapott egy leckét önteltségből, talán azért is adta fel a fordítás a leckét, mert ez egy jól eltalált elnevezés, sok rétege van.
Orr a pre- és perinatális élmények spontán újra-aktivizálódását figyelte meg meleg vízben meditáló embereknél, és azt is, hogy ezzel összhangban megváltozik a légzésük. Ezután kísérletezni kezdett, hogy a légzés megváltoztatásával szárazon is születés körüli regresszióba hozza a klienseit. Így született meg a Rebirthing.
Sokáig én is azt hittem, a "Rebirthing" szó csupán a születés újraélését jelenti, mivel ez egy gyakori élmény Rebirthingben. 150 légzés végigkísérése után rájöttem, hogy ez egyáltalán nincs így - egyáltalán nem gyakori a Rebirthing-légzés során az "újraszületés", sőt, kifejezetten ritka. Aszületési trauma csak egy a lehetséges traumák közül, így csak akkor jelenik meg a személy saját légzése során, ha neki azzal dolga van.
Az "újjászületés" értelmezést eleve elvetettem, hiszen a reinkarnáció teljesen mást jelent, az az újra megtestesülésről szól, amikor a lélek új testjelmezt választ az élet színpadán következő újabb szerepéhez.
Maradt tehát az a lehetőség, amely szerint a "Rebirthing" szót a lelki-szellemi síkon történő újjászületésként kell értelmezni, és mi sem tűnik természetesebbnek, hiszen a traumák, félelmek, blokkok feloldása, a diszfunkcionális gondolkodási és érzelmi struktúrák átalakítása valóban képes újjávarázsolni a személyiséget.

A születési trauma feloldása

"A születést nem lehet újraélni, csak az emlékét." - mondja Leonard Orr (2002).
És ez bizony tagadhatatlan, akármilyen gyógyító módszerrel próbálkozunk is a születésünk által okozott érzelmi blokk feloldásában vagy egy számunkra nem túl boldogító alapminta átírásában.
A születésnek mindig csak emléktöredékei tudnak felszínre bukkanni - legyen az a várandósság alatt újraaktiválódott pre-, és perinatális élmények spontán - vagy kísért - feldolgozása, születésfeldolgozó csoport, ahol helye és ideje van az emlékezésnek, vagy maga a Rebirthing, ami - ahogy a neve is sugallja - olyan transzállapotot hoz létre, ahol a testemlékezet hozza felszínre a szorító, nyomó, fullasztó érzeteket és az ezekhez kapcsolódó félelmet, magányt, frusztrációt.
Persze nincs "tuti" módszer, ami biztosan és kizárólagosan megoldaná a születésünkre visszavezethető elakadásokat. A gyógyulás bármilyen - spontán fellépő - körülmények között is végbemehet, amikor az elme és a test meg meri engedni magának, hogy gyógyuljon. Igaz, hogy ehhez az ellazult, a félelmekkel szembenézni merő állapot elérésében tud segíteni a légzés, vagy pszichológus szakember, illetve egy olyan élethelyzet, ami hormonálisan és érzelmileg is "más állapotba" juttatja az ember(lányá)t.
Azt is fontos tudni (ami csodaváró kultúránkban, ahol könnyen és gyorsan szállítható megoldásokat keresünk), hogy a születési trauma nem oldható fel egyszerre. Az anya-magzat kapcsolatanalízis tapasztalatai azt mutatják, hogy több ülésen keresztül is beszűrődhetnek az anya saját perinatális élményei, sőt, az élményfeldolgozás a második és harmadik várandósság alatt is folytatódik, tehát még ekkorra is "marad" mit újraélni. (forrás: Raffai, szóbeli közlés) Igaz ez a rebirthingre is, ahol a szülés-születés témaköre több ülésen keresztül végigvonulhat.

Egy nem kívánt gyermek élményei

Hadd idézzem Leonard Orr, saját - tudatos légzéssel visszanyert - emlékeit saját magzati létéről és születési traumájáról:

"Fel tudtam idézni, ahogy megérkezem anyám méhébe és emlékeztem, mennyire izgatott vagyok, hogy visszatértem a fizikai világba. De örömem hamar elpárolgott, amikor rájöttem, hogy nem látnak szívesen. Amikor anyám rájött terhessége második vagy harmadik hónapjában, hogy ott vagyok, nagyon kiborult. Ekkor kezdődtek szenvedéseim ebben az Életben. Később rájöttem, hogy az egyetlen módja annak, hogy anyám örömére tegyek, ha eltűnök - azaz megölöm magam. Az én szemszögemből anyát szeretni azzal volt egyenlő, ha meghalok, hogy a kedvére tegyek. Megpróbáltam felakasztani magam a köldökzsinórra. Sikertelen kísérlet volt. Faros szülés következett, ahol a köldökzsinór szorosan a nyakam köré volt tekeredve háromszorosan. Születéskor olyan közel voltam a halálhoz, amennyire csak lehetséges, anélkül, hogy ténylegesen meghaltam volna. (...) Kínzást éltem meg, féltem, bántottak. Sok mindent átéltem a rebirthing-légzéseimen a méhben töltött időszakból, a születésemből és a csecsemőkoromból. Soha nem éreztem magam otthon a családomban, és ez ma is így van többnyire. Évekig allergiás voltam, de a légzés meggyógyította." (Orr, 2002, 27.o.)

A születési trauma és az újszülöttek

Leonard Orr és tanítványa, Heike Strombach szerint (személyes közlés) nincs "hasfájós" csecsemő. Születési traumás van.
Ha a Leboyer-féle gyöngéd születést összehasonlítjuk az oxitocinnal turbósítottal, és ráadásul tudjuk - mind Groftól, mint saját regressziós élményeink alapján - hogy micsoda halálfélelmet okoznak a méhösszehúzódások a baba számára, nem nehéz elképzelni, milyen sokkos állapotban érkezik meg erre a világra a gyerekek nagy része, akik hagyományos kórházi szülésben részesülnek.
A jó hír az, hogy gyerekeket is lehet rebirthingelni. (Heike Németországban nagyon szép történetet mesélt erről.) Ha azt látnám a saját kislányomon, hogy nyomott hagyott rajta a szülés (minden előzetes felkészítés és készülés ellenére - ki fogom próbálni. Majd beszámolok az eredményről.

A személyiség alakulása a születés fényében

Mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás? Ilyen kérdés az, hogy a születés határozza-e meg a személyiség alapmintáját, hiszen ez az első komoly pszichés alapélmény, mely imprinting jelentőségű. Felismerve, hogy mi volt az a tapasztalat, amit világra-jöttünknél elsőként megéltünk, sok működésmódunkat, automatikus hiedelmünket megmagyarázhatja. A tudatosítás lehetőséget ad a módosításra, vagy ha erre képtelenek vagyunk is, legalább feloldozást adhatunk magunknak… 
A másik lehetőség - transzperszonális megközelítéssel – hogy a lélek már a születést is a tanulandó lecke alapján választja ki, felvillantva az élet későbbi alapsémáját, így nem a születés formál minket, hanem csak jelzi, mire számíthatunk. Asztrológiai körökben például lehet tudni, hogy a Pluto együttállása az aszcendenssel nehéz születést jelez, ami viszont elképzeléseik szerint egy azt megelőző nehéz halál tükre – úgy jövünk vissza, ahogy távoztunk. Ez utóbbi értelmezés esetén különösen hasznos tudatosan rálátnunk a születésünk által nyújtotta „alapképletre” annak érdekében, hogy életünket egy magasabb tudatossági szinten élhessük meg.

Amennyiben többet szeretnél tudni a születéstípusoktól függő mintáról, látogass el ide.

Szülésélmények rebirthingben

Igen, igen, jól látod, nem elírás. Nem csak születést, de szülést is meg lehet élni egy légzés során - nekem személy szerint olyan sok ilyen élményem volt, hogy mire valóban szülni fogok, már régi ismerősként fogom üdvözölni az érzést... :-)
Begg (1999) egy történetét is felidézném: egy súlyosan depressziós nő kereste meg, akinek óriási nehézséget okozott, hogy ellássa két gyermekét. Már a legelső alkalommal egy reinkarnációs élmény közepén találták magukat: a hölgy ősember volt, aki épp egy barlangban vajúdott. Érezte durva vonásait, és látta maga előtt a megszületett primitív újszülöttet - még a barlang falát is le tudta írni. Mikor gyermekével elhagyta a barlangot, olyan erő töltötte el, amely a nőt a későbbiekben is segítette abban, hogy energikusabbá váljon és jobb anyja legyen a gyermekeinek.
Lehet, tehát, hogy a gyógyítás egy olyan emlék felidézésével történik, ami kapcsolatba hoz minket ősi erőforrásunkkal. Részben én is ezt érzem, hisz a legkevésbé sem félek a rám váró szülésektől, sőt alig várom, hogy összehasonlíthassam az eddig átéltekkel. Ráadásul egy rebirthingben átélt élmény ugyanazzal a megerősítő elégedettséggel tölti el az embert, mint egy beavatkozásmentes valódi szülés, hogy "nahát, megcsináltam!" Leonard Orr kérdésemre, hogy hogyan értelmezzük ezeket a szülésélményeket, azt vetette fel, hogy a magzat azonosul az anyával, és a születés újraélésének egyik formája is lehet ez. Én még egy dolgot éreztem: hogy újabb személyiségrészeim születtek ilyenkor - amelyek a megszületésük által tudatosodtak. Természetesen olyan nőknél, akik már szültek, szülési traumák gyógyító újraírása is megtörténik.
Nagyon fontos, hogy a tényleges, ebben az életben szerzett tapasztalat nem előfeltétele egy ilyen élménynek: a saját példámon kívül - hiszen én még soha nem szültem - Begg (1999) férfiakról is beszámol, akik ezt élték meg.