Irányítható-e a rebirthing?

Igen is és nem is.

A Rebirthing-légzéssel meghívott energia oda megy, és azt teszi rendbe, ahol a legnagyobb a gubanc. Ha éppen nagyon foglalkoztat valami, nagyon aktuális, hogy megold, tele van a fejed vele, akkor ezt fogja érinteni, mert annyira eltelíti az egész rendszeredet, hogy az energia nem tud mélyebbre hatolni, csak ha eltakarította az útjában álló akadályokat.
Ugyanakkor a rebirthing mindig "a történet mögötti történetet" találja meg, azaz egyáltalán nem biztos, hogy az fog történni, amire te tudatosan számítottál. Lehet, hogy még az sem felismerhető egyértelműen, hogy ez "oda" hat. De biztos, hogy -ha áttételesen is-, de gyógyít, és ez akkor is működik, ha te nem látod ezt tudatosan.
Ez az isteni energia engem mindig alázatra és nem-beavatkozásra késztet, mert ő mindig jobban tudja nálunk, mit kell megoldani - és azt hogyan tegye.

Mi a különbség a transzlégzés és a rebirthing közt?

A rebirthing annyiban különbözik a transzlégzéstől, hogy sokkal lágyabb a légzés (pl. nem szájon át történik, nem kell "huhogni", stb.), és nincs zenei "aláfestés", tehát teljesen magadtól, a saját erődből, a saját tempódban, a saját intenzitásoddal lépsz be egy más világba. Ennyiben hasonlít a transzlégzéshez természetesen: mindkettőnek az a célja, hogy módosult tudatállapotba kerülve egy addig számodra ismeretlen birodalomba lépj (ami lehet a te tudattalanod vagy a szellemi világ). Éppen ezért nem csináljuk a rebirthinget csoportosan (ez Leonard Orr egyértelmű ajánlása és az én személyes véleményem is). Teljesen ismeretlen területre merészkedsz, és itt olyan tapasztalataid lehetnek, amihez egyéni vezetés kell. Ezt csoportban nem lehet megcsinálni. Több kliensem is jelezte, hogy túl van transzlégzésen, és nagyon kellemetlen következményekkel járt, hogy nem volt mellettük gyakorlott és képzett vezető. Én pszichológusként és gyakorlott légzőként teljes felelősséggel kísérlek végig az úton.

Megjegyzés: A transzlégzés szót elég átfogóan használom itt, nem véletlenül, ugyanis ez alatt nagyon sokan a csoportban, zenére végzett holotrophoz legközelebb álló légzést értik alatta. (Legalábbis itt Debrecenben sokan.) Igazság szerint a transzlégzés gyűjtőfogalom és minden módosult tudatállapotot létrehozó légzéstechnika besorolható ide.)

Mi a trükk?

Többen meglepődtek, milyen egyszerű technikailag a Rebirthing-állapot létrehozása. Hogy csak lélegezni kell. És az sem egy nagy hókuszpókusz - hiszen nem is csak egyetlen fajta légzéssel lehet ebbe a módosult tudatállapotba kerülni.
Hogy lehet ez? Úgy, hogy a lélegzet csak egy kapu az energiához, amivel a kapcsolatot keressük és nem maga az energia. Ha elég kifinomultak lennének az érzékeink, ezt az energiát lélegzet nélkül is éreznénk (ahogy pl. a meditációs gyakorlatokban messzire jutottak érzik is).

Fájdalom

Azt nem ígérem, hogy nem fog fájni.
A rebirthing-légzés által meghívott energia úgy működik, mint egy jó sebész. Megtalálja, feltárja és kitisztítja a sérült területet. Csak érzéstelenítés nélkül. Egy seb feltépése bizony fáj, akármilyen jellegű is a probléma.
De tudni kell - és a gyötrelem közben észben tartani - hogy ez a seb egyszer s mindenkorra eltűnik az életedből, ha teljes valójában meg mered élni a fájdalmat, bele mered engedni magam. Ha menekülsz előle, nem lehet feloldani, így örökké ott fog kullogni a nyomodban.
Persze ez nagyon nehéz - ezért is kell a kísérő, hiszen egyedül szinte lehetetlen a mélyére menni ennek a szenvedésnek. De megéri.
A rebirthing energialégzés kapcsán teljesen helytálló a mondás: egy nagy levegőt kell venni és túl-lenni rajta.

A személyiség alakulása a születés fényében

Mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás? Ilyen kérdés az, hogy a születés határozza-e meg a személyiség alapmintáját, hiszen ez az első komoly pszichés alapélmény, mely imprinting jelentőségű. Felismerve, hogy mi volt az a tapasztalat, amit világra-jöttünknél elsőként megéltünk, sok működésmódunkat, automatikus hiedelmünket megmagyarázhatja. A tudatosítás lehetőséget ad a módosításra, vagy ha erre képtelenek vagyunk is, legalább feloldozást adhatunk magunknak… 
A másik lehetőség - transzperszonális megközelítéssel – hogy a lélek már a születést is a tanulandó lecke alapján választja ki, felvillantva az élet későbbi alapsémáját, így nem a születés formál minket, hanem csak jelzi, mire számíthatunk. Asztrológiai körökben például lehet tudni, hogy a Pluto együttállása az aszcendenssel nehéz születést jelez, ami viszont elképzeléseik szerint egy azt megelőző nehéz halál tükre – úgy jövünk vissza, ahogy távoztunk. Ez utóbbi értelmezés esetén különösen hasznos tudatosan rálátnunk a születésünk által nyújtotta „alapképletre” annak érdekében, hogy életünket egy magasabb tudatossági szinten élhessük meg.

Amennyiben többet szeretnél tudni a születéstípusoktól függő mintáról, látogass el ide.

Hány alkalom szükséges?

Már az első ülés is drámai lehet sokaknak, így akár egyetlen alkalom is elég lehet ahhoz, hogy továbblendüljenek az életükkel - akár évek telnek el egy újabb energialégzésig.
A 10 alkalmat azon tapasztalat alapján ajánlják, hogy ez az az alkalomszám, mialatt a legtöbb dráma lezajlik és a legkínzóbb fájdalmak kiürülnek a testből és a lélekből. Ezt követően nem csak azért lehet kísérő nélkül folytatni a rebirthing-légzést, mert túl vagyunk a nehezén, hanem azért is, mert megtanuljuk a technikát és megismerjük a folyamatot ahhoz, hogy képesek legyünk rajta egyedül is végigmenni.

Nekem az első és a tizedik rebirthing-élményem volt a legátütőbb - és a legemlékezetesebb is. Az elsőről már írtam, most elmesélem a tizediket.

Németországban, Leonard Orr európai oktatóturnéjának egyik (mint kiderült legfontosabb) állomásán történt. Kis csoport voltunk, Leonard, és legközelebbi munkatársa, Heike Strombach oktatott minket, a légzéseket a (rendkívül érett és tapasztalt) csoporttársakkal felváltva végeztük. Közös étkezéseink során egyszer Leonard megkért, hogy ebédeljek vele és egy holland társammal a teraszon.
Hermannal nem bírtunk ellenállni a kísértésnek és természetesen kérdésekkel bombáztuk, tisztáztuk például, hogy az egymástól ellesett különböző technikák (érintés, fizikai támogatás, beszéd és kommunikáció a légzés során) mennyire tartoznak az általa kitalált eredeti rebirthing-légzéshez.
Mint kiderült semennyire - de rendkívül nyitott személyiség révén, teljesen toleránsan viszonyult ezekhez, ha a szükség úgy kívánja.
Nos, úgy kívánta. Ez után az ebéd után én következtem - mégpedig teljesen véletlenül (természetesen nem véletlenül) Hermannal kerültem párba - és mindent elkövettünk, amiről Leonarddal előtte megbeszéltük, hogy nem kell. A légzés során még fel is álltam, meg is fordultam, teljesen szokatlan módon, ahol Herman kellett, hogy fizikailag támogasson, hiszen reszkettem, mint a nyárfalevél. És ha nem mondhatom el neki mit látok, és nem segít tovább kérdéseivel, bizony nem tartanék ott az életemmel ahol.
A légzés során azt érzékeltem, hogy a fejem mögött egy nagy fekete (Drakula, vagy Kékszakáll-típusú) alak áll, és én a foglya vagyok. Nem egyszerűen kikötözve éreztem magam, kampók voltak a testembe vájva, azok tartottak gúzsban - olyan pontokon, ahol évek óta komoly fájdalmaim voltak, és teljesen tehetetlen voltam velük szemben bármilyen hagyományos technikákkal (ez a fájdalom természetesen ezután megszűnt).
Óriási küzdelem következett. A légzés során milliméterről milliméterre dolgozva kiszabadítottam magam és Herman biztatására (iszonyatos akaraterővel)szembefordultam azzal a férfival, aki kihasznált és meggyötört - és ez a személy nem volt más, mint Leonard Orr maga. Megdöbbenésre akkor nem volt erőm, annyira lefoglalt a harc a szabadságomért és az életemért - a légzés adta az erőt, hogy szembefordulva legyőzzem őt, ehhez meg kellett ölnöm. Ő maga adta a tippet, jelezte, hogy fejezzem le és ezt meg is tettem. Halálát követően összeroskadtam, és olyan gyenge voltam, hogy 20 percig nem tudtam megmozdulni - és utána napokig, ugyanis 40 fokos lázam lett ennek a karmikus emléknek az aktiválódásától.
Én számoltam azzal a lehetőséggel, hogy Orr alakját csak szimbólumként használta az elmém, azonban Leonard ezt egyértelműen egy közös előző életbeli emléknek tartotta. Még meg is ölelt, és kvázi bocsánatot kért, ahogy azt mondta: "remélem, mostantól barátok leszünk"... :-)

Elmondani az elmondhatatlant

Még mindig keresem a szavakat ahhoz, hogy az élményt megosszam veletek, akik még nem próbáltátok. De azt lefordítom nektek Deike Begg (1999) könyvéből, hogy milyen hatása van az életetekre (hogy ne csak nekem kelljen hinnetek):

"Ahogy egyre inkább megszabadulsz a múlt terheitől, és azzá az emberré válsz, amilyennek eredendően teremtettél, egyre inkább gondját viseled magadnak. Ez megnyilvánul abban, hogy jobb minőségű ételeket fogsz enni és sportolni kezdesz, új emberekkel ismerkedsz meg, bővül az érdeklődési köröd, sokkal inkább tisztában leszel az életed értelmével. Úgy érzed, hogy itt az ideje, hogy visszaadj valamit a világnak. Lehet, hogy új szakmát kezdesz tanulni, új hobbiba vágsz bele, vagy külföldre költözöl. Előbb vagy utóbb, akármilyen apránként is, de elkezdődik életed munkája. Az életed fokozatosan megváltozik, mintegy magától. A megfelelő emberrel találkozol, megtalál a megfelelő állásajánlat, a partnered megértőbbé válik, az emberek egyre inkább értékelik a társaságodat. Tudatosodik benned, hogy nem csak egy test vagy értelemmel és érzésekkel, hanem egy élő lélek, és hogy az életet sokkal teljesebben is meg lehet élni." (31.o.)


Mindezzel mélységesen egyetértek: saját életem a bizonyosság, hogy a fentiek nem csak üres szavak. Soha nem értettem, mit értenek az alatt, hogy "magasabb rezgésszámon élni". Most már sejtem, mert minden más lett az életemben. Megtaláltam azt a tevékenységet, amely kiteljesíti a személyiségemet és valamit ad a világnak, szép lassan teljesen eltűnt az életemből a cigaretta, az alkohol; a rossz minőségű ételt szabályosan méregnek érzem, és nagyon kifinomult az az érzésem, hogy milyen ingerek "terhelik" az egész organizmusomat (tetsi, lelki vagy szellemi szinten). Persze így nehezebb élni, de érdekes módon meg tudtam teremteni azokat a külső kereteket, amelyek lehetővé teszik, hogy ilyen "válogatósan" éljek. Mert megértettem az "ahogy fenn, úgy lenn" értelmét is. Mert én napi szinten látom, hogy "ahogy benn, úgy kinn".

Szülésélmények rebirthingben

Igen, igen, jól látod, nem elírás. Nem csak születést, de szülést is meg lehet élni egy légzés során - nekem személy szerint olyan sok ilyen élményem volt, hogy mire valóban szülni fogok, már régi ismerősként fogom üdvözölni az érzést... :-)
Begg (1999) egy történetét is felidézném: egy súlyosan depressziós nő kereste meg, akinek óriási nehézséget okozott, hogy ellássa két gyermekét. Már a legelső alkalommal egy reinkarnációs élmény közepén találták magukat: a hölgy ősember volt, aki épp egy barlangban vajúdott. Érezte durva vonásait, és látta maga előtt a megszületett primitív újszülöttet - még a barlang falát is le tudta írni. Mikor gyermekével elhagyta a barlangot, olyan erő töltötte el, amely a nőt a későbbiekben is segítette abban, hogy energikusabbá váljon és jobb anyja legyen a gyermekeinek.
Lehet, tehát, hogy a gyógyítás egy olyan emlék felidézésével történik, ami kapcsolatba hoz minket ősi erőforrásunkkal. Részben én is ezt érzem, hisz a legkevésbé sem félek a rám váró szülésektől, sőt alig várom, hogy összehasonlíthassam az eddig átéltekkel. Ráadásul egy rebirthingben átélt élmény ugyanazzal a megerősítő elégedettséggel tölti el az embert, mint egy beavatkozásmentes valódi szülés, hogy "nahát, megcsináltam!" Leonard Orr kérdésemre, hogy hogyan értelmezzük ezeket a szülésélményeket, azt vetette fel, hogy a magzat azonosul az anyával, és a születés újraélésének egyik formája is lehet ez. Én még egy dolgot éreztem: hogy újabb személyiségrészeim születtek ilyenkor - amelyek a megszületésük által tudatosodtak. Természetesen olyan nőknél, akik már szültek, szülési traumák gyógyító újraírása is megtörténik.
Nagyon fontos, hogy a tényleges, ebben az életben szerzett tapasztalat nem előfeltétele egy ilyen élménynek: a saját példámon kívül - hiszen én még soha nem szültem - Begg (1999) férfiakról is beszámol, akik ezt élték meg.

A félelem feloldása rebirthingben

A rebirthing-légzés által meghívott isteni energia olyan, mint a legjobb sebész: megtalálja a gócot és kivágja. A sérült terület feltárása, maga a műtét fájdalmas - de egy életre megszabadulunk tőle.
A test minden trauma vagy erőteljes érzelmeket generáló esemény lenyomatát tárolja. Ilyen negatív élmény a félelem, a feszültség, amelyektől első lépésként megszabadít minket a rebirthing. Persze nem kellemes érzés, hiszen ezek görcsök formájában jelentkeznek. Sokaknál akár az első 10 ülés is elmehet erre a "nagytakarításra" - és épp ezért van szükség kíséretre ebben az időszakban, mivel nehéz ezen a nehéz időszakon bátorítás nélkül átvergődni és megadóan tűrni az esetleges fájdalmat. De nem győzöm hangsúlyozni, hogy megéri. Ezeket a fájdalmakat (persze nem ennyire koncentráltan)folyamatosan cipeljük magunkkal a nap 24 órájában hosszú éveken keresztül. A légzés során ezeket egyetlen egyszer kell átélni, és soha nem fognak visszatérni többet. (Persze, ahogy Leonard Orr mondta, vannak olyan fájdalmak, amelyeknek nem elég egyetlen alkalom, de néhány üléssel a legmakacsabb probléma is feloldható.)

Félelem nélkül

Ha félelem nélkül élhetnénk, olyan könnyed lenne a létezésünk, amit elképzelni sem tudunk. De nem tudjuk elképzelni, mert mindannyian, kivétel nélkül, akár tudunk róla, akár nem, rengeteg félelmet hordozunk. Minden lépésünket áthatja a bizonytalanságtól, a szeretetlenségtől - és magától a félelemtől való félelem.

Én még a rebirthingtől is féltem. Teljesen lehetetlen volt számomra kísérő nélkül rebirthing-légzést végezni, mert annyira rettegtem. Persze racionálisan fogalmam sem volt mitől, hiszen tudtam, mennyire fantasztikus dolog ez, és veszélyérzetem sem volt. Egyáltalán nem nem tartottam attól, hogy bármi bajom történhetne.
Feltehetően a változás rémisztett, maga az elindulás - ami logikusnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy 10 hónapra születtem (az én időmben még nem indították be a szülést). Óriási erőfeszítésembe került elkezdenem lélegezni - egész életem szorgosan épített akaraterejének minden morzsájára szükségem volt, hogy belépjek ebbe az ismeretlen birodalomba. Soha, senkit nem láttam még ennyire küzdeni, pedig rengeteg légzést kísértem már végig. Ennek tudatosodása - és kezdődő feloldódása - akkor következett be, amikor egy látó orosz nő, aki a rebirthing-légzésemet vezette, elmesélte utólag, hogy egy angyal állt a fejemnél a légzés elején, és ő segített kitisztítani a fejem annyira a félelem sötét energiájától, hogy el tudjak indulni. Bevallom, nem lepett meg ez az információ. Ismerve belső ellenállásomat, emberfelettinek tűnt a lépés, amit megtettem, amikor beléptem a rebirthing által megnyitott kapun át az ismeretlen földjére. Erre egyedül soha nem lettem volna képes. Áldásnak tartom, isteni ajándéknak, hogy segítséget kaptam ehhez.

LSD vagy rebirthing

A hasonló élmények ellenére van egy nagyon fontos különbség szerintem, ami miatt végeredményként teljesen eltérő tapasztalatra tesz szert az ember.
A rebirthing-állapotot te hozod létre, a teljesen természetesen lélegzeteddel, ha próbáltad, láthatod, mennyire egyszerű módon. Így bármit érzel vagy látsz, azt mind a tiednek fogod érezni és valóságosnak fogod megélni.
Ha azonban LSD-t veszel be, soha nem fogod magadnak érezni az élményeket, mindet az LSD-nek fogod tulajdonítani. Tehát nem épülsz az itt szerzett élményekkel, csak egyszerűen nézed őket, mint a moziban.

Hasonló élmény LSD-vel

A 70-es években módszeresen kísérleteztek az LSD-vel, mivel az emberi psziché olyan tartományait tárták fel vele, amely az addigi hagyományos-tudományos pszichológia számára elérhetetlen volt.
Persze az ott megtapasztalt élmények nem voltak ismeretlenek az indiai guruk számára, hiszen a meditáció és a különböző légzőtechnikák ugyanoda képesek elvinni. Ez a világ gyorsan és könnyen (igazi nyugati mentalitás, nem véletlen, hogy amerikai találta ki) tapasztalható meg a rebirthing által. Míg például a születés újraélése az emberek többségénél az első 10 alkalom során megtörténik rebirthinggel, addig az LSD-üléseken ehhez művészeknek 20, neurotikusoknak 70, pszichotikusoknak pedig 120 alkalom kellett. (Feldmár,1997)

Rebirthing és a kundalini

Nagyon sokat gondolkoztam arról, egyáltalán írjak-e erről. És hogy mit írjak. Mi lehet a helyes kijelentés?
1. A rebirthing olyan, mint a kundalini felébresztése.
Vagy...
2. A rebirthinggel felébreszthető a kundalini.
Biztonságosabb, ha csak annyit mondok, hogy a rebirthinggel átélhető érzések rendkívül hasonlóak ahhoz, amit a kundalini energia megnyilvánulásakor leírnak.

De egy dologban biztos vagyok (és ez megmagyarázza az első mondatot): a rebirthinget nem azzal a céllal kell használni, hogy felébressze bennünk a kundalini energiáját. Mert ez a módszer alázatra és hálára tanít, arra, hogy félretegyük az elvárásainkat.

A személyiség átalakulása

A rebirthinggel létrejött mély állapotban a személyiséget működtető alapminták átírása történhet meg, teljesen átalakítva a személyiséget. Ez nem agymosás. Nem Cipolla vagyok, aki ezt kívülről idézi elő, hanem a lélek belső gyógyító ereje veszi fel a kapcsolatot egy olyan magasabb rendű energiával, amely pontosan tudja, hogy milyen sebet kell megtalálni és begyógyítani.
Ez jóval több, mint amit a hagyományos pszichoterápia nyújtani tud, hiszen ott csak a verbálisan, és gondolkodásunk által hozzáférhető élményekről tudunk beszélgetni - és bár az összefüggséek megértése, saját felelősségünk felismerése fontos, és elengedhetetlen előkészítése egy mélyebb pszichés munkának*, az igazi áttöréseket csak olyan szinten lehet elérni, ahová tudatunk nem ér el...

*Grof LSD-kutatásainak eredményeiből az derült ki, hogy a transzperszonális sík elérése csak a perszonális szféra átdolgozása után lehetséges. Ez a kulcsmomentuma a Maslow-i elméletnek is.

Reinkarnációs emlékek

Igen, azok is előjöhetnek, ha valaki hisz bennük. Ha nem, akkor a felbukkanó képeket tekinthetjük az elme olyan segítő szimbólumainak, amelynek segítségével eljut hozzánk az üzenet. Mert teljesen mindegy, hogy honnan származik egy élmény, egy tapasztalat - a lényeg az, hogy megéljük és integráljuk.